Szinte már mindenki beszél a természetgyógyászatról, sőt híve és követője, de hozzám hasonlóan sokunknak elsőre nem volt teljes képe arról, mit is takar ez a fogalom. Több megközelítés és hozzáállás lehet, de próbáljunk egy kerek definíciót találni akár az interneten, máris nehézségekbe ütközünk. Ha hallunk kifejezéseket, mint például akupunktúra vagy oszteopátia (osteopathia), akkor rá tudunk keresni, hogy mi az, de engem nagyon zavart, hogy nem tudtam, mi az, amiről még nem tudok... A természetgyógyászatot legjobban jellemzői segítségével lehet definiálni: - nem konvencionális orvoslás - tradícionális, tapasztalaton alapuló - természetes anyagokat, eszközöket és energiákat használ - holisztikus: a test-lélek-szellem összességét vizsgálja és nem tünetkezelést nyújt - szelíd természetű, azaz mellékhatások nélküli - preventív: megelőző szerepe van - individuális: egyénre szabott, nincsenek terápiás sémák - öngyógyító mechanizmust aktiválja - mikrorendszereket alkalmaz, pl. tenyér, talp, szem, fül stb... - nincs orvos-beteg alárendelt viszony, a kapcsolat inkább partneri. Saját magam úgy hiszem, hogy a természetgyógyászat egy olyan főleg megelőzésre, regenerálódás segítésére és a gyógyult egészségi állapot megőrzésére irányuló egyéni törekvés, amely a természet erejét és mechanizmusát veszi segítségül. Az egyéni törekvés alatt azt értem, hogy a nyugati orvoslással ellentétben nem kívülről várjuk a segítséget („Doktor Úr, kérem, gyógyítson meg!"), hanem mi határozzuk el, hogy meg akarunk gyógyulni illetve egészségesek akarunk maradni, és ezért mindent meg is teszünk mind testi, mind lelki és szellemi síkon. Ez életmódváltást (hozzáállás, étrendváltás, mozgásorientáltság, lélekkel foglalkozás stb) jelent, ami ritkán megy egyik napról a másikra, de a kezdeti nehézségek után és a szaporodó sikerélmények hatására egyre jobban megy. Ehhez lehet a különböző természetgyógyászati ágakat illetve szakembereket segítségül hívni, mint például reflexológia, akupunktúra, masszázs, csontkovácsolás, homeopátia, kineziológia stb (lásd részletesen „természetgyógyászati módszerek" alatt), de ezek kiválasztásánál fontos, hogy az egyén saját maga döntse el, mi az, ami hozzá közel áll, azaz amiben hinni tud, mert nem a természetgyógyász gyógyít meg minket, hanem a saját hitünk és kitartásunk. Egy kis történelem: A természetgyógyászat a legősibb gyógyítási forma, amelyet minden kultúrában megtalálhatunk, Indiában (i.e. 6000 - 4000-től), Kínában (i.e. 10000-től), Görögországban (Hippokratész i.e. 460 - 377), Rómában (Galénosz i.sz. 122 - 199), középkori Európában (kolostori orvoslás Szt. Hildegard 1098 - 1179) vagy később Paracelsus 1493 -1541) stb... Az újkori európai természetes gyógymódok elsősorban német nyelvterületen értek el igen magas fejlettségi szintet, bár a modern természetgyógyászat közvetlen előfutárainak az Egyesült Államokban a '70-es években megjelenő „new age" mozgalom, a humanisztikus pszichológia és az akkoriban főleg a nyugati világban elterjedt zöld mozgalmak tekinthetők, amelyek új irányvonalat igyekeztek felmutatni az ipari társadalmak uralkodó életfelfogásával szemben. Mindez termékenyítő egyveleget alkotott a népi gyógymódokkal és a spirituális elképzelésekkel. |